Az első komoly szemétszedésről a Tisza-tavon

2 perc olvasás      Hazai      Minden bejegyzés

15 zsák.

Ha felvételi elbeszélgetésnél a felvételiztető így jellemezné a leendő fizetésünket, akkor nevetve írnánk alá a szerződést, akár 15 évre is…

Ha ennyi krumpli van még a pincében, akkor nevetve kibírjuk a telet, nem kell felállnunk kedvenc sorozatunk elől, hogy lerohanjunk a zöldségeshez.

Ha a Mikulásnak már csak ennyit kell kivinnie, akkor azt már nevetve, esetleg a boldogságtól sírva viszi ki a gyerekeknek.

Kicsit más a helyzet akkor, amikor a nap végén összeszámoljátok a Tisza-tó partján összegyűlt zsákokat, és ez a szám jön ki átlagban, emberenként, azaz kb. Te egy magad 15 zsák szemetet szedtél össze. (Én inkább a csapattársaknak köszönhetem ezt a hihetetlenül magas számot, de egy másik átlagembernél is ez jönne ki.) ? ?

Megdöbbentően sok szemét gyűlik össze a parton, és az ártéri részben. Ezt nem csak az Ukrán kultúrának köszönhetjük sajnos, ebben a mi szemetünk is bőven benne van.

Reggel 9 órakor volt a találkozó a Tisza tó partján, ahol Viki a Pet kupásokat képviselve várt minket a zsákokkal kesztyűkkel, és Morzsival, a PET kutyával, aki hűséges társam volt az egész gyűjtés alatt (a videóból (lent) többet is megtudhatsz Morzsiról, akinek éhsége csillapíthatatlan volt és egy műanyag palack sem volt biztonságban tőle…). A reggeli eligazítás után azonnal csónakra szálltunk, majd kisebb csoportokat alkotva szálltunk a partra. Mindenki kapott egy területet, no meg rengeteg szemetes zsákot, mert a szervezők már tudtak valamit, amit mi még nem is sejtettünk.

Már volt némi szeméttel tapasztalatom, és most a szó legszorosabb értelmében, mert idén nyáron kenukkal takarítottuk ki az Ipoly folyó egy jelentősebb szakaszát. Itt a folyó felső szakaszáról indultunk, és miközben csorogtunk lefelé, levadásztuk a szemét úszókat, akarom mondani az úszó szemetet. Izgalmas volt, ahogy a csapat összedolgozott, a hajót közös erővel a szeméthez navigáltuk, majd, mint egy ragadozó lecsaptunk a zsákmányunkra, a különféle szemetekre. Ez egyfajta célt adott az evezésnek, és minden egyes elkószált „jószág” elfogása sikerélményt adott, valamint jó érzéssel töltötte el a résztvevőket a tiszta folyó látványa. Mindenki hasznosnak, és jónak érezhette magát.

Ez a jó érzés a Tisza-tó partján is megvolt, hogy önzetlenül teszünk valamit a társadalomért, csak azzal a különbséggel, hogy itt nem kellett egyáltalán vadászni, ugyanis rengeteg szemét volt a parton. Amikor kiszálltunk a hajóból, azonnal neki is láttunk a szemétszedésnek a folyóparton, és szépen el is kezdtek gyűlni a zsákok. Vidáman, jó hangulatban, és szedés közben beszélgetve teltek a zsákok meg a napunk, amíg el nem értünk egy ártéri részre, és meg nem láttuk az élet sötét oldalát.

Itt bokáig lehetett gázolni a palackok, papucsok, üvegek és egyéb műanyag szemetek rengetegében, amíg a szem ellátott. Úgy töltöttünk meg 3-4 zsákot Judittal és Katával, hogy közben egy millimétert sem haladtunk előre. A rengeteg szemét látványa erős hatással volt rám, és egy kis időre elment a kedvem a viccelődéstől, ehhez jöttek még azok a furcsa szagok, amiket a palackok összenyomásakor szabadítottunk ki.

Kicsit elhalkultam, és lehajtott fejjel szedtem tovább, miközben az eszembe jutott, hogy milyen lehet annak az Európa méretű szemétkupacnak a látványa, ami a Csendes-óceánban uszikázik. Ez nagyjából 3 500 kilométer hosszú, tehát ha gyalog akarnánk átkelni a szemétkupacon, és minden egyes nap 30 kilómétert tennénk meg, akkor 115-120 nap alatt érnénk egyik végéből a másikba, és nem a körbe járásával. Ez brutális nem? Ennyi szemét van jelenleg a Csendes-óceánban.

Szerencsére látva Judit ide-oda ugrándozását a palackokért -mert néha be kellet mászni a bokor rengetegbe, Kata szakadatlan pakolászását, sikerült normál üzemmódba kapcsolnom, és még jó pár zsák szemetet összeszedni.

Itt a szemét nagy részét a PET palackok adják, és azon belül is elég nagy aránya van a vizes palackoknak. Sajnos a szelektív gyűjtés már nem elég, ahogy a példa is mutatja, rengeteg szemét kerül a folyóba. A masfelfok.hu egyik cikke szerint sajnos nem minden szelektíven gyűjtött szemét lesz újra hasznosítva. „A világon megtermelt összes műanyag mindössze 9%-a lett újrahasznosítva, 12% elégetve és 79% került hulladékgyűjtő/szemét telepekre vagy az Föld-rendszer különböző elemeibe, tovább szennyezve a levegőt, a talajt és vizeinket.” A műanyag feldolgozók sem bírják kapacitással ezt az óriási mennyiségű műanyag szemetet.

Szóval érdemes elgondolkodni, hogy tényleg megéri-e haza cipelni azt az ásványvizet, aminél sokszor jobb minőségű folyik a csapból, hogy aztán a palack a szemétben végezze.

Én is szeretem a buborékos vizet, mert milyen jó is egy meleg nyári napon meginni egy fröccsöt, vagy kettőt, vagy h… Ezért vettem is egy szinte kifogyhatatlan szódagépet, amivel 10 másodperc alatt tudok 1 liter buborékos vizet előállítani. Előnyei: nem kell cipelnem, drágán megvennem a vizet, ami a csapból is folyik, majd külön gyűjtenem az üres flakonokat, és vagy elszállítanom szelektív helyre, vagy fizetnem érte. Ráadásul minden egyes pohár fröccs elfogyasztása dupla örömöt okoz, mert az íze mellett, arra gondolok, hogy mennyi szeméttől kímélem meg a föld nevű bolygónkat…

Összességében nagyon jól éreztem magam, ami a jó társaságnak, a PET kupások jó szervezésének és kedvességének volt köszönhető. Örülök, hogy ennyi jó arcot megismerhettem, akik hétről-hétre küzdenek, és tesznek a minket elárasztó szeméthegyek ellen. Akiknek a munkája felbecsülhetetlen, és mindenki élvezi a hasznát, nem csak mi, emberek, hanem az egész élővilág. A legszebb az egészben, hogy mindezt teljesen önzetlenül, ingyen, önkéntesen végzik.

Forrás: PET kupa

A nyáron fogunk szervezni folyó takarításokat is, ahol kedvezményesen lehet majd részt venni a túráinkon. Ha nem szeretnél lemaradni róla, akkor iratkozz fel hírlevelünkre!