TÖRTÉNETEK KALANDORAINKTÓL
Rafting
Hegedűs Krisztina
Ausztria
Az én bakancslistámon nagyon előkelő helyen szerepelt a rafting. Amikor megtudtam, hogy ez lesz a csapatépítő program, majd kiugrottam a bőrömből. Mint régen a katonák, vágtam a centit, hogy mikor érkezik már el a nap, hogy indulhassunk. És végre eljött… Amit évek óta vártam.
A víz… hideg. Nagyon hideg… nagyon, nagyon hideg… talán 4 fokos. Ezt addig nem is érzed, amíg a neoprén ruha el nem kezdi átengedni. 🙂 De ez sem számított már, csak menjünk. Két raft hajóval mentünk, mi voltunk a neveletlen csapat. Én nem tudom, hogy az adrenalin miatt, vagy csak egyszerűen nagyon bénák voltunk, de az egyszerre evezés… na, az nem ment. Ahányan voltunk annyi felé állt az evező. 🙂
De volt egy über cuki vezetőnk (Csoki), aki kezében tartotta a dolgokat. Na meg a hajót. 🙂
Én személy szerint imádom a hegyeket, a gyönyörű tájat. Volt, hogy még evezni is elfelejtettem, annyira gyönyörködtem a tájban. Egyetlen fénykép sem adja vissza azt a gyönyörűséget, amit ott lát az ember. Mesés táj. Azt élőben látni kell. Mi, a neveletlen hajósok, olyanokat nevettünk, hogy zengett tőlünk minden. A másik (rendes!) hajóban a barátaink el nem tudták képzelni, hogy mi történik nálunk. A hajót felvinni a partra az maga a pokol. :))))) De tényleg. 🙂 Akkor jössz rá, hogy elfáradtál… de nagyon. 🙂
Úgy elrepül az idő, hogy csak azt veszed észre, hogy már vége… Én tudtam volna még egy-két órát ráhúzni. 🙂 A túra minden várakozásomat felülmúlta. Imádtam, imádom azóta is. Az élményeimből táplálkozom most is. Leírhatatlan az az érzés… Én már tudom, hogy miért volt a bakancslistám első 5 helyén a rafting.
Haza érve eldöntöttem, hogy mennem kell újra és elviszem a fiamat is. Sajnos az élet most közbe szólt, de hiszem, hogy túljutunk ezen a nehéz helyzeten és mehetünk veletek a föld legjobb sportjára, szórakozására.
Megnéztem a képeket és elképedve néztem magam rajtuk. Üvöltött róla a rengeteg túlsúly. Eldöntöttem akkor, hogy változtatok ezen, amikor vissza megyünk. Életem 2 legjobb dolgát tőletek kaptam. A rafting élményét és életérzését, és azt a -30 kilót, amit azóta lefogytam. Köszönöm!!
Türelmetlenül várom a napot, amikor ismét mindenki szabad lesz, és együtt mehetünk végre a Salzára. Ígérem, leugrom a stégről! 😀
Biró Szintia
Ausztria
Minden évben a gimi óta szervezünk a skacokkal egy nyári találkozót. Három napot túrázunk a természet lágy ölén, és felidézzük a régi emlékeket, és szerzünk mellé új élményeket. 2019-ben jött egy őrült ötlet, hogy a szokásos hegymászás helyet raftingoljunk a hegyekben. Égnek állt a hajam az elképzeléstől, mivel félek a mély vízben, és a tériszony mellett zéro a komfort érzetem. De a valóság felülírta a képzeletet.
Nagyon jó volt a rafting! Csupa kaland, vadregény. A mélyvíz helyett sebes áramlat érkezett. Félelmetes, egyben csodálatos érzés, amikor a természet az úr. Márpedig ha elkapott egy nagy sodrás, vagy meglovagoltuk és jól kormányoztunk, vagy imádkoztunk hogy ne egy vízben lapuló szikla tetején landoljunk. Igazi kapcsolatterápia volt az evezés, nagyon kellett az összjáték! Párommal egy csónakba eveztünk, itt vagy megszokunk vagy meg..borulunk helyzet állt elő. Már majdnem megúsztuk vízbeesés nélkül.
Az utolsó pillanatban, az utolsó kanyarban, a vége előtt felborultunk véletlenül. Gyors volt az áramlat, mi meg hirtelen kanyarodtunk, a folyóval merőlegesen. Pont jó volt az időzítés, mert már elbíztuk magunkat, mi kis kezdők a kezdők szerencséjével. Sok minden történt a Salzán. Nekem a szabadságot jelentette, és azt, hogy a víz ereje csendes, ám hatalmas. Egyszerre nyugodt, tiszta, és erős. A fő elemek meghatározó közelsége: víz, levegő, tűz (napfény) és a föld, azaz a minket körülvevő fák, sziklapartok a mederben. Első nap nagyon jól ment az evezés, persze magamhoz mérten.
Csak a Salza folyó ne lett volna olyan hideg! Hiába volt neoprén, áthatolt a hideg. Bátorságpróba is volt, bele ugrottam Bettivel kézenfogva egy szikláról a sodró folyóba. Beleesve a vízbe az agyamig hatolt a hideg. Eszembe jutott a víz alól felevickélve a Titanic jelenete. 😀 Másnap hegyet másztunk, aztán egy hegyi tónál strandoltunk. Harmadnap megint raftingoltunk, este volt egy közös vacsi, képvetítés a funrufting csapattal.
Nagyon jól esett a gesztus, hogy kaptunk ajándék hűtőmágnest. Azóta is ha ránézünk, eszünkbe jut a vadkaland, és a jó hangulatú, extrém baráti funrafting csapat. Reméljük hasonló izgalmakba lehet még részünk!
Felber Hajnalka
Ausztria
Amikor az ember elképzeli, hogy raftingolni indul, igazából fogalma sincs arról, valójában milyen kalandot is fog átélni. Ezzel az izgalmas ismeretlen várakozással indultam a hegyekbe.
Az ott eltöltött két nap azonban minden várakozásomat felülmúlta és bizton állíthatom, hogy nem ez volt az utolsó kalandom a hullámok között, egy falatnyi csónakban.
Érkezésünk első napján, már ott kezdődött, hogy a látvány, a helyszín amolyan tankönyvi volt. A hegyek, az illatok, a színek, a tehenek, az ízek. Bakonyi lány vagyok, tudom értékelni a földrajzi szépséget. Szóval jó volt kiszállni az autóból és szippantani a friss levegőből. Az első este hangolódtam. Élveztem a csendet, a nyugalmat, hogy minden titokzatos, mert olyan messzinek tűnik a civilizáció, közben mégis minden volt. A szoba, az ágyak, az ellátás pont ehhez passzolt. Reggel megismerkedtem a csapattal, a túravezetőkkel. Első perctől összehangolódunk, éreztem a tapasztalatot és humort is. Talán ennél több nem is kell egy élmény átadására.
Első nap egy nagy, 8 személyes hajóval szállítunk a vízre. Számomra a katartikus élmény mégis először a ruha volt. Szenzációs találmány. A 8 fokos vízben megmártózni, hosszú perceken keresztül a vadvízen lebegni anélkül lehetetlen lett volna. Az evezés, a víz ilyen közelségben egyszerre volt izgalmas, félelmetes, szórakoztató és csodálatos. Egyik hullám jött a másik után, az instrukciók cikáztak a fejünk felett… bal előre, jobb hátra, pihen, jobbra dől, szikla, stb. Aztán egyszer csak egy előre meg nem beszélt „vezényszó„ hangzott el a túravezetőtől: mindenki álljon fel a csónak szélére,kapaszkodjunk össze. Amennyire első hallásra ijesztő volt, olyannyira vált viccessé és izgalmassá az a néhány perc.
A több órás aktív kikapcsolódás után az este a lazulásé, az órákon át tartó szaunázásé volt. A tökéletes aktív program második napja előtt átadtuk magunkat a pihenésnek. Ezt követően életem első vadvízen töltött napját egy közösen elfogyasztott finom vacsorával, és az elmaradhatatlan magyar itókával zártuk le.
A második napon volt lehetőség egy szintet lépni és én meg is léptem. Hárman eveztünk a túravezetővel, aki egyszer át is adta a lehetőséget, így kipróbálhattam milyen irányítani a csónakot. Azt hiszem, ezt mindenkinek át kellene élnie egyszer. A kisebb vízesésnél végre kiengedhettem a hangom is, bízom benne, hogy a tehenek nem gurultak le ijedtükben a hegyoldalból. A víz vadabb volt, a bátorságom merészebb. Végig biztonságban éreztem magam, és így átadhattam magam a pillanatnak.
Mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom a Funrafing csapatát!
Tutervai Kata
Ausztria
Világ életemben odavoltam a hegyekért, ám kisalföldi gyerekként (ahogy annak a nevéből is sejteni lehet) Mount Everest-i élményként éltem meg már a kb. 15-20 méter magas Ady-domb önálló megmászását is, uzsis dobozzal, serpák nélkül, mint az igazi profik. El kellett telnie még további évtizedeknek, mire szembejött az ausztriai rafting túra lehetősége, végérvényesen új megvilágításba helyezve gyerekkori expedíciós sikereimet.
Már a Hochkar hegyen lévő szálláshoz vezető út és az onnan nyíló kilátás is szürreálisan látványos volt, a reggeli Milka reklám életérzés pedig csak tetézte a dolgokat, ahogy a tehenek kolompolására ébred az ember a napsütéses hegyoldalon. A kiadós reggelit egy jó hangulatú oktatás, majd ruhaosztás követte, ami önfejlesztő és sales tréningnek bizonyult egyszerre, ahogy mindent elsöprően próbáltam meggyőzni magam, hogy csak azért ilyen nehéz belepasszírozódni a neoprén ruhába, mert lecsúszott reggelinél még az a Nutellás kenyér, és kellő elhatározással biztosan nem lesz szükség nagyobb ruhára. Mondanom sem kell, a mentőmellényt már új emberként csattintottam magamra.
A beszállóponthoz vezető úton kezdtem újraértékelni, vajon mennyire volt jó ötlet nem ráguglizni a „rafting túra Salza”-ra, ahogy néha megpillantottam (és meghallottam) egy-egy hajót lent a folyón, de gondoltam biztos csak örömükben visítanak a lentiek is, hogy belefértek a ruhájukba. Aztán megérkeztünk Palfau-ba, levittük a hajókat a Salza partjára, és annyira felfoghatatlanul gyönyörű táj fogadott, hogy egyből szublimált minden aggodalom a fejemből.
A rafting túra első lépése a vízben megmártózás volt, ami rögtön meggyőzött, hogy 1. amilyen meseszép a víz, annyira tetű hideg is, 2. többet nem panaszkodhatok, hogy hideg a Velencei-tó, 3. annyira jól szigetel a neoprén ruha, hogy ha beszerzek egyet otthonra, felére csökkenthetném a téli rezsit.
A vadvízi evezés Ausztriában számomra véletlenül egy 3 személyes kenuban kezdődött egy lelkes utassal (aki nem sejtette, milyen karizom-hiányos társaságot nyert velem) és egy túravezetővel Pusztító személyében, aki maga volt a megtestesült nyugalom. Ez rólam kevésbé volt elmondható, ahogy néhol olyan masszívan kapaszkodtam a lapátomba, mint karantén-pánik vásárló a WC papír-liszt kombóba, bízva benne, hogy az majd mindent megold – félig igaz volt, a hajóban határozottan bent voltam még a túra végére is, és jóval nagyobb bicepsszel szálltam ki, mint be. A rafting túra a Salzán azonban olyan csodálatosan gyönyörű tájakon vitt keresztül, amit még a Travel Channel is megirigyelt volna: a kristálytiszta vízben látni lehetett a minket kísérő pisztrángok hadát; a fölénk magasodó hegyoldalak, a sziklák, a víz, a táj, minden olyan valótlanul szép volt, mintha Narniában bénáznék a lapáttal, csak beszélő oroszlánok nélkül. Néha kikötöttünk pihenni, csoki-üccsizni, vízbe ugrálni indokolatlanul magasról, vagy épp csúszdázni az átfordított hajón; a túrának pedig volt egy pontja, amikor jött egy rövid zivatar, dolby surround mennydörgéssel és maxra nyitott zuhannyal, hogy elvonultával egy napsütésben gőzölgő vadvízi folyót hagyjon maga után, és engem a leesett állammal, hogy ez a látvány azért már mégiscsak túlzás, biztos csak beütött a reggeli Nutella okozta cukormámor.
Mindezek után, csak hogy biztosra menjek, még visszatértem jó néhányszor megismételni ezt a rafting túrát, és most már bizton állíthatom, hogy hideg víz és fitnesz motivátor neoprén ruha ide vagy oda, ez a túra, ezzel a társasággal és ezzel a látvánnyal egyszerűen megunhatatlan.
Gaál Ibolya
Ausztria
A bakancslistámról hiányzik még sok minden, de a vadvízi evezést sikerült kipipálni egy csodálatos és felkészült csapattal.
Igaz az időjárás nem volt éppen kedvező, az ég néha nyomokban napot is tartalmazott,az eső esett jobbról, balról,elölről, hátulról és néha lentről felfele.
Első nap a szigorú túravezetők kiosztották a neoprén ruhát,majd ezt követően be parancsoltak a 4-6 fokos vízbe (a hőmérséklet 6 és 8 ° között),büdös bogár módjára a hátunkon fetrengtünk, ezt követően ki kellett úszni a limányból. Jött egy kis bemelegítés, majd a vízre szállás egy nyolc fős raftban.
A sok esőzés miatt néhol a Salza elérte a 240 cm magasságot, ezért bőven voltak nagyobbnál még nagyobb hullámok, zubogók. Forogtunk, pörögtünk, élveztük a vad megduzzadt folyó gyors áramlását. Túra végén kaptunk egy nagy adag adrenalin löketet, ugyanis a raftból kiszálltunk, hogy megcsodáljunk egy régebbi vízerőművet ( én malomnak véltem). Választanunk kellett, vagy át gázolunk a folyón, vagy vissza sétálunk. Az előbbit választottuk. Ezt szaknyelven “traverzálásnak” nevezik. V alakzatba rendeződtünk egymás mögé, az előttünk lévő mentőmellényébe kapaszkodva, majd így haladtunk oldalazva a part irányába. Nagyon nagy volt a sodrás, a víz szinte derékig ért. Egy csapattagot el is sodort az ár, de mivel biztosítva voltunk hátulról egyik túra vezető elkapta. Izgalmas volt. ??
Második napra sem csökkent a vízállás, így a hosszabb távot sokkal rövidebb idő alatt tettük meg. Átlag sebességünk kb 10 km/ h volt. ? A hullámok meg jöttek minden irányból, egyszer oldalról olyan nagy jött, hogy bemosott a raft hajó közepébe… ?
Annyira élveztem az egészet, hogy nem találtam megfelelő jelzőt, ezért kreáltam egyet : “ rafting orgazmus “. Folyamatos mikró és makró rafting orgazmusom volt a két nap alatt, tehát mindenkinek ajánlom.Aki még nem próbálta azért, aki meg igen hát azért. ?
Tengeri kajak túrák
Király Attila
Montenegró
Hol volt, hol nem volt, nagyon régen elmentem raftingolni Ausztriába HaverVagy csapattal. Kedves kicsit „őrült” fazonok voltak a túravezetők, nagyon klassz két napot töltöttünk a Salza folyón. Az esős idő dacára élveztük jég hideg vízen való utazást még egy magaslatról ugráltunk is a folyóba. Itt megadtam az email címem a regisztrációkor majd eltelt sok sok év. Tavaly ősszel mikor hazajöttem (mert külföldön dolgozom) pár hónapra egy érdekes emailre lettem figyelmes LAST MINUTE ajánlat Montenegrói tengeri kajakozás.
Na, nem is gondolkoztam sokat, éljen az aktív pihenés, jelentkeztem. Már korán reggel a hajók felpakolásánál aktívan becsatlakoztam, majd a vezetőnkkel Hundzsa Attilával összeszedtük a többi bátor kalandort és túravezetőket. Jó hosszú kisbuszozással melyet rövidített a jó társaság és jó hangulat megérkeztünk Virpazarba. Itt volt a szállásunk közvetlenül a Skadari tó partján. Ez a tó egy nemzeti park része rengetek sok víz madárral, hatalmas vízfelülettel és sok lagúnával tehát az első napokat itt töltöttük, tanultuk a kajakozás rejtelmeit és csodáltuk a természet megannyi szépségét. Leírni ezt nem nagyon lehet meg kell nézni, tapasztalni. A neten a képek is csak részben adják vissza ezt a csodát. Kis összeszokott csapat kalauzolt minket, de hogy jó értelembe vetten „örültek” az biztos.
Már az emlékeimben összefolynak a napok így inkább csak felsorolok pár élményt a teljeség igénye nélkül. Az egyik nap már majdnem haza értünk a bázisra, de még előtte kikötöttünk egy partszakaszon és felfedeztünk egy kis halászcsárdát, itt megvacsoráztunk és annyira jól éreztük magunkat, hogy, hogy nem ránk esteledett. Nem semmi kaland volt tök sötétben megtalálni a nádasban a kijáratott, de sikerült. Egyszer egy pihenő alkalmával éppen falatoztunk Attila meg felrepítette a drónját amikor arra lettünk figyelmesek bekerítettek minket. No, nem rosszindulatú emberek, csak egy rakás tehén, de szerencsére békés szemlélődésen kívül nem akartak tőlünk semmit, bár aznap többször figyelmesek lettük a parton kószáló tehenekre lehet, hogy valamiért megfigyeltek bennünket.
Na jól elhúztam a bevezetést, és még a tengeri kalandokról nem is írtam. A nyugodt felszínű tóhoz képest a tenger igencsak más! Budvában szálltunk vízre és olyan jó időnk volt, hogy egy öbölben még úszkáltunk is a tengerben. Egy üres strandon a naplementében kötöttünk ki, ódon belvárosban sétáltunk macskákkal körbevéve … Tódulnak az emlékek, sajnálom képtelen vagy igazán jól visszaadni. A lényeg, ha akarsz egy életre szóló emléket egy vidám csapattal, akkor vár a FunRaffting csapata!
Stoller Ibolya
Tutervai Kata
Soha sem jártam még Montenegróban a tengeri kajak túra előtt, őszintén szólva nem is sokat tudtam róla, valahogy fókuszon kívül maradt számomra, a közösségi média kalandtúrái manapság a távoli tengerpartok, trópusi szigetek, hegyi tavak és északi fjordok tengelye körül forog. Ebből adódóan nem is sejtettem, hogy ahova tartok, ott mindez egyetlen apró országba van sűrítve, és máig sem hiszem el, hogy egyetlen hétnyi aktív nyaralás alatt bejárhattam „a fél világot”.
Az evezés Montenegróban a Kotori-öböllel kezdődött, ahol az égig érő hegyek és a tó-szerű, nyugodt víz azt az érzetet keltették, mintha egy mini-Norvégiába csöppentem volna, amire rátört a fúziós hullám és a fjordjai tövébe mediterrán városkákat telepített. Valahol ott grasszálhatott George Clooney is, kezében egy Nespressoval, gondolkodván, hogy milyen kis takaros lett ez a Comói-tó. Mesébe illő érzés volt, ahogy bármerre kajakoztunk a Kotori-öbölben, mindenfelé roppant hegyek és gyönyörű kék víz vett körbe minket. Az evezés után bejártuk Kotor óvárosát, ahol az egy turistára jutó macskák száma felveti a jogos kérdést, hogy vannak-e ott még helyi lakosok, vagy már a macskáké az uralom, de a szűk utcák, a gyönyörű régi épületekből kialakított labirintus és az igazi mediterrán hangulat feledteti a gondolatot, hogy micsoda éhezők viadalára kerülne sor, ha valaki eleresztené itt a kutyáját. Miután felfaltuk Kotor burek ellátmányának jelentős részét, menteni próbálva a helyzetet megmásztuk a kotori erődrendszert, melynek a tetejére érve ugyan újragondoltuk aktuális koleszterinszintünket, viszont olyan lélegzetelállító látvány fogadott minket az öbölre nézve, amely minden izzadtságcseppet megért.
A Kotori-öböl nagyon magasra tette a lécet, melyet következő állomásunk, a Shkodrai-tó bizonyára megérzett és feltartotta a kihívás elfogadva táblát, ahogy megcirógatta „Európa egyik legnagyobb madárrezervátuma” címét. Gyakorlatilag bármerre fordultunk a kajakkal, mindenhol vízi madarak ebédeltek, fürödtek, vagy épp nagyanyáinkat megszégyenítő módon ücsörögtek a békaleveleken és méregettek kritikusan minden elhaladót. Fák között, nádasokban és óriási békaleveleken keresztül evezve fedeztük fel ezt a mesevilágot, melyet minden irányból hatalmas zöld hegyek határoltak, és óhatatlanul is beugrottak a képek távoli, ázsiai országokról, amiken hegyek között, szigeteket kerülgetve utaztak az emberek a vízen – dobva egy mentális pacsit pénztárcámnak, hogy nem mentem el Kínáig ezért az élményért. A festői környezet, a nyugodt víz és a páratlan madárkórus olyan idillt teremtett, amelyre már megérte volna egy youtube relaxációs videós csatornát felhúzni, ha időnként nem csatlakoztak volna be a kórusba tehenek tucatjai basszusként, fittyet hányva instant üzleti tervemre.
Magunk mögött hagyva a nyugodt vizeket, a túra utolsó napjai a tenger meghódításának jegyében teltek, véglegesen kimaxolva az egy túrán halandók által is feldolgozható élménymennyiséget. Egyik irányban Montenegró húzódott a hatalmas hegyeivel és sziklafalaival, másik irányban a végtelen kék tenger, ameddig csak a szem ellát. Kikötöttünk gyönyörű, elhagyatott partokon, bármelyik pillanatban DiCaprio felbukkanására számítva, hogy rekonstruálhassuk A part-ot, sznorkeleztünk a legkékebb vizekben, a halakkal közösen kerülgetve a tengeri sünöket, megmásztunk árván álló óriási sziklákat, és beeveztünk szürreálisan világító, hatalmas kék barlangokba, melyek már egy természetes katedrális érzését keltették – egyből meggyőzve, hogy ha gyerekkoromban a természet hittanóráira kellett volna járnom ilyen barlang-templomokba, egészen másképp gondolnék vissza azokra a könnyfakasztó esti órákra.
Mondanom sem kell, fájdalmas érzés volt hazaindulni erről a felejthetetlen túráról és magam mögött hagyni ezt az országot, amibe a jelek szerint a fél világ természeti adottságai vannak belezsúfolva, megspékelve a ténnyel, hogy a raftingon és egyéb extrém sportokon túl – mint egy rajzolt térképről megtudtam Budva belvárosában – ebben az egyedi hópihe Montenegróban még síelni is lehet télen, ami már tényleg az ésszerűség határait súrolja.
Hazai evezések
Vauver Adrienn
Budapest
Budapest mindig gyönyörű! Sokszor fotózzuk a Parlamentet, a hidakat, és a Dunát. Minden nap kicsit más. A különleges fényviszonyok, nézőpontok, hangulatok teszik egyedivé. A mobilomban lévő képek között mégis van egy, ami mindegyiknél különlegesebb. Ez:
Azért olyan különleges ez a kép a számomra, mert egészen fantasztikus élmény kapcsolódik hozzá. Október vége volt. Októberhez képest kellemesen enyhe, tiszta idő. Egy szuper kiscsapattal hajókba szálltunk, és a 3. kerületből elindultunk déli irányba. Hihetetlen volt már maga az is, hogy sötétben evezünk lefelé a Dunán. Ahogy elhaladtunk a Margitsziget mellett, a lecsendesedőben lévő várost és a rakparti forgalmat szemléltük. A fények minden addiginál gyönyörűbben csillogtak a Dunán. A hidakhoz érve lelassítottunk, és amikor átmentünk alattuk, olyan érzés volt mintha megállt volna az idő egy pillanatra.
Óriási élmény volt a kedvenc helyeinket egy szokatlan szemszögből megcsodálni. Ez egy teljesen más nézőpont, mint amikor egy turistahajón ülve mész át a hidak alatt. A rafting hajóban nagyon közel vagy a vízhez, és csendesen siklasz az áramlattal. Laza evezéssel tudod irányítani a tempót.
Az élményt a jó társaság és a hidakról, Dunáról szóló storyk tettek még különlegesebbé, amiket Apor és többiek meséltek az utazás közben.
Ez az október esti néhány óra olyan kikapcsolódás volt, mintha egy hosszabb utazáson vettünk volna részt. Kicsi lelassulás, kicsi időutazás, kicsit másképp Budapest.
Dankó Csaba
